1.rész

''Belemélyedten olvastam őket amikor valaki kopogot.''
Felálltam és az ajtóhoz sietem. Kinyitottam és szembe találtam magam Jace-szel.
-Lejössz?-kérdezte.
-Csak ha most nem faljátok Clary-val egymást!-mosolygotam.
-Nyugi nem fogjuk-mosolyodot el ő is. Lesétáltünk az intézet napalija ként szolgálo központi nagy helységbe. Három kanapé volt bene köztük egy-egy fotelel,a  szembenlévő falon hatalmas könyvespolc,középen pedig hatalmas szönyeg. Leültem Clary mellé. Elkezdtünk beszélgetni,amig Hodge benem jött.
-Gyermekeim, mind itt éltek már egy ideje és tudjátok milyen veszélyes ha felfeditek magatok egy mondei előt! Ma egy társatok majd nem így tet és  nem csak önmagát fedte volna fel hanem az egész világünk ha Jace megnem álitja.-vezedte be mai problémát.
-Nessi, megtenéd,hogy ide jösz?-nyujtota felém a kezét. Felálltam majd Hadge mellé sétáltam.
-Ness volt az aki elárult  volna minket. De vele nem teszem azt amit Hanna-val tetem. Mert mint tudjátok Nessi rengeteg  mindenen ment keresztül egy társatok miatt-pillantot Jace-re. Minden teküntek rám szegezödöt majd amint látták,hogy Hadge Jace nézet,mind rá néztek. Mindenkin látszot(kivéve Claryt,és Jacet),hogy azon gondolkodik mi történt. Nyeltem egy nagyot mert tudtam, hogy valami bűntetést akkor is kapok.
-Mivel olyat tetél amivel a törvényeinket sérteted buntetést érdemelsz ami az lesz,hogy nem léphetsz ki az intézetból csak egy megbizott társad kiséretében és segítened kell az intézeten beül mindenkinek aki igényt tarta segítségedre!-mondta búntetésem.
-Ki lesz a kiséröje?-kérdezte Jace. Nagy reményeket füztem hozá,hogy nem ő lesz.
-Ha már meg kérdezted lehetsz te ha nincs más jelenkező!-nézet körbe a szobában. Senki más nem jelentkezet erre a poszra így marat Jace. Lehunytam a szemem majd sohajtottam egyet. Vissza mentem Clary mellé aki egy sajnálommal probált vigasztalni. Az arcom a tenyerembe temetem. Nem volt elég,hogy segítenem kellet mindenkinek még a nyakamra kaptam Jace is.Biztos voltam,hogy Issy kifogja használni Hodge búntetését. Miután Hodge elküldöt minket a szobáinkba Issy egyből jött hozám,hogy segítsek neki.

Egy hét telt el azota, hogy Hodge megbuntetet. Ma pszihologushoz kell menem.
-Jace gyere már!-ütötem az ajtaját.
-Itt vagyok,nyugi!-fogta meg a kezem. Miután hallota,hogy sóhajtok egy gunyos mosoly ült ki az arcára. Ekkor eset le,hogy Hodge honnan tudta meg,hogy majdnem elárultam mindenkit.
-Hogy lehetél ilyen szemét?? Azt hitem megbizhatok benned!! Te meg hátba szúrsz? Komolyan az gondoltam több van benned! De  nagyot kopantam!-fordultam az árulom felé. Kitágultak a szemei és értetlenül nézet rám, csak akkor fogta fel miről beszélek,amikor  megütni készültem. Megfogta mindkét csuklom majd annyit mondot,hogy:
-Ha bebirnád fogni a szád,nem kéne kisérgetni téged!-gunylodot. Vágtam egy fintort,majd kiszedtem a kezeimet az újja szoritásáből. Letrapoltam a lépcsön majd az ajtónél megvártam amig Jace leért. Átkarolt majd szépen magával huzva elkisért a pszhologusomhoz

-Az embek furán néznek rám!-böktem meg az oldalát.

-Hupsz tényleg!-nézet körbe majd láthatóvá tete magát. A pshologushoz érve leült a váró terembe és meg igérte,hogy megvár. Bementem Mr.Daunhoz. Aki a gyermekoromról kérdezet. Muszály volt hazudnom. 

Felsóhajtottam amikor Mr.Daun közölte,hogy mára vége. Szinte villám sebesággel távozzam. Lehuppantam Jace mellé.

-Na miről dumcsiztatok?-kérdezte gunolodva.

-A csódás gyermek koromről! Tudod milyen nehéz volt végig hazudni ezt az egy órát?-fintorogtam. 

-Neked? Rajtad még a hazugság vizgáló se fog ki!-nevetet. Felállt jelezve,hogy indulnunk kénne. 

Az intézetben Izzy már várt. Muszály volt segítenem neki. 

Este mután Izzy elaludt lementem a könyvtárba. Clary,most is mint mindig keresgélt. Visszont nem volt egyedül,a fogadott báttyámmal volt. Hallkan szinte sutogva beszélgetek. Pár perc után rájöttem,hogy én voltam a téma. Hangosan lesétáltam a lépcs,mire minda kéten rám kapták a tekintetüket. Clary vissza fordult a kezében tartott könyvhoz,Jace visszont felállt és elsétált melletem és kiment a teremből. 

-Nessi,beszélhetnénk?-kérdezte fel se pillanva a kezében tartott tátgyről

-Presze. Miről lenne szó?-ültem le a velle szembe lévő székbe.

-Rólad....

Pruloge

A pszhologusnál ültem és a kitalált storymat meséltem. 12 évés korom otta járok hozá. Ha nem hozá járnék akkor szanatoriumba kéne lennem. Nyolcadikban azt mondtam,hogy egy fekete csukjás ember a nyakamhoz szorit egy kést. Senki nem hitt nekem,hisz nem látta más csak én. Rajtam kivül egyedül Mrs.Handrin. De ö egy idős néni a földszintről.
-Nessi, mi is valojában a maga prolémája?-kerdezet Mr.Daun.
-Már ezersz el mondtam. Egy álom világban él és mivel nem csak maga van így ezért bolondnak hisznek-sóhajtok. Majd megérzem Jace hideg kezét a pulcsim által kihagyot bör részemen. Felsziszenek és szivesen leszidnem de gyorsan rá jövök két dologra. Egy Mr.Daun nem látja Jace-t, kettő melletem ülö fiú azért akart lefagyasztani mert olyan dolgokat fejtegetem amivel őt is elárulhatom.
-Rendben Nessi, mára ennyi lenne köszönöm,hogy ezeket elmondta. Jövö héten ugyan ekkor várom. Felálltam és kimentem a teremből, Jace követtet. Egy eldugottabb helyre mentem.
-Nessi már ezerszer kértelek hogy ezt a valóság,álom világ dolgot ne erőltesd-szidot egyből a fodott báttyám.
-Nem most kéne azon agyalni,hogy ne rontsam el a kis életed hanem akkor amikor a hülye kis késed a nyakamhoz szoritodat 4évvel ezzelöt-vágtam a fejéhez. Látszot az arcán a megbánás de ezzel nem sokat ért. Már megszoktam az elmúlt 4 év allat. Sóhalytott egyett majd hozám lépve átölelt. Attól még,hogy idióta pöcsnek tartom,ö meg hisztis picsának tart engem megszeretük egymást.
-Na gyere, menjunk!-engedet el. Megfogta a kezem és elindult az intézet felé.

Lementem a könyvtárba ahol Clary a runákkal teli könyveket tanulmányozta.
-Szia!-indulok el felé. Össze rezzent mert nem számitót rám, majd felém intet.
-Kiveszed a csészét?-kerdeztem az egyik könyvet fel emelve.
-Te is kitudod, ezt már bizonyitotad amikor elveted a kelyhet!-pillantot rám. Sóhajtottam és kivettem a csészét a könyvből.  A csészét letetem az asztalra, a könyvet pedig magammal vittem a szobámba ahova bezárkozva elkezdtem tanulni a runákat. Belemélyedten olvastam öket amikor valaki kopogot.